2007. január 16. Almeria.

Eddig nem volt időm írni. (Se időm, se kedvem). Minőségi változás volt az idei európai szakasz a tavalyihoz képest. Az autó úgy ment, mint egy álom. Egy biztosíték hibán kívül semmi gondunk nem volt. Tavaly a Nivával végigkínlódtam Európát. I heart BOGÁR. Tegnap 90,5 km/h volt az átlagunk. Hol a húgomm Eszter, hol pedig dr. Hegedűs Vera versenybíró ült mellettem. Az európai etap fénypontja az volt, amikor Monacoban nyertem 100 euro-t. Nem, nem a kaszinóban. Bútorral fogadtam, hogy nem merem levizelni az autóját Monaco közepén. Nagyon kellett (nem a 100 euro). Megkönnyebbültem, és nyertesként távoztam Monacoból. A társaság jó, a futam totál káosz, de ennek így kell lennie. Itt ülünk a kikötőben, és alig várom, hogy Afrikát ismét megpillantsuk. Most megyek, és hagyományőrzésképpen levágatom a séróm.

Január 12, péntek 22:00

Ma megérkeztek az utolsó hiányzó vízumok is. Csiszár Jenő álítolag geszi volt velem a TV2 reggeli műsorában. Szerintem csak a szokásos formáját hozta. A Neuman Gábor nagyon jó interjút csinált a Klub Rádióban a Bamakoról és a Juventusban is ment egy órás anyag. Ha a buli is olyan jó lesz, mint a sajtónk, akkor nem lesz gond.

Igazából csomagolnom kéne, de blogolni könnyebb. Öt pár zokni elég lesz két hétre. A lábamhoz ne közelítsen senki hárommal osztható napokon!