Sunday, December 31, 2006

2006 December 31.

Már két hét sincs hátra a rajtig. Minden készen van. A mauritánok is megadták a szükséges engedélyeket. Minden a legnagyobb rendben van. A méz nem volt hiábavaló. A rajtkaput 2-án mutatják meg és a rajtszámok is kész lesznek szombatig remélhetőleg.



5-én a Travel Channel fogad Londonban a Bamako film sugárzásának ügyében. Boldog új évet!

Tuesday, December 12, 2006

Visszajöttek az indulók vízumkérelmei és a mali belügyminiszter is áládását adta a Budapest-Bamakora.
A mauritánok annyira bepöccentek a magyar vízumkérô lapok hibáin, hogy jövôre megemelik a vízumdíjat. Nem a magyaroknak, hanem csak a Budapest-Bamakon indulóinak. Szerintem a titkárnô nyafogott a nagykövetnél, hogy túl sok a munka. Az év maradék 51 hetében, amúgy csak a körmét lakozza és pletyka lapokat olvas.

Minden a legnagyobb rendben halad.

Friday, December 01, 2006

Tegnap nagyon súlyos nap volt. Tegnap volt a vízumkérelmek leadásának a határideje. Nagyon gáz volt. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az emberek 60%-a nincs teljesen tisztában a mai napig, hogy mire vállalkozik, nem olvasta az itinert és nem tanulmányozta a térképet.



Azt persze nem lehet felróni senkinek, hogy nem tud kitölteni egy francia nyelvû lapot. Az már problémásabb ha egy magyar segéd minta alapján nem tudja ugyanezt kitölteni. A FRANCIA SZÓTÁR, még mindig nem szerepel a résztvevôk kelléktárában. Amit viszont a legproblémásabbnak találtam, hogy a többségnek fogalma sincs, hogy mikor és hol lép be egy adott országba és hol. Reméljük, hogy lesz még idejük tanulmányozni a térképeket. Amit szintén nem ért meg az indulók nagy része, hogy a bürokráciával való hadakozás része lesz a Budapest-Bamakonak. A határôrök és a rendôrök korruptak, a papírmunka pedig mindenhol idôigényes és kell hozzá franciául tudni.

173 vízumkérelem, 4 kiló méz és több más petit cadeau ment el Moszkvába ma hajnalban.

Thursday, November 23, 2006

2006. November 24

Ma reggel a főváros közgyűlése elutasította a kérelmünket, hogy a Kossuth térről induljon a Bamako. Majd valaki felhívott a parlamentből, hogy lehet, hogy a Kossuth téri műjégpálya a Bamako rajtját akadályoztatni fogja és keressünk inkább új rajt helyet. A harc most kezdődik.

A mai nap fejleménye, hogy elkészült az itiner. Holnap felkerül a netre.



Ez az egyik kedvenc képem. Sabha Hotel Nouakchottban a tengerparton.

Monday, November 20, 2006





2006. November 18.

Kész az idei Budapest-Bamako felvezető autója. Ma reggel a Foliavagas.hu nagyon szépen megcsinálta a matricákat is. 1971-es VW1300. Az autót Hamdinak, a Szahara alapítvány mauritán képviselőjének igértem. Remélem odaér éppségben.



Az itiner is hamarosan kész lesz. A héten kijavítjuk a helyesírási hibákat és talán November 25-én fel is kerül a netre.

Saturday, October 28, 2006

2006. október 25.

5: 20. Viszketek mindenhol. Az ágy tele lehetett poloskákkal. Nem bírok tovább aludni. Idomu már imádkozik. A Hotel Kita zuhanyának a csapját eltekerem már csak próba-szerencse alapon. Hátha kijön belőle valami. Semmi. Marad a kézmosás az autónál az algás kannából.

5: 50. Ma nem reggelizünk. Az út szélén egy sráctól veszünk két baguettet és a lovak közé csapunk. A Kita-Bamako szakasz már csak egy egyszerű 18O kilométeres táv, ahol az út is viszonylag elviselhető. Bizonyos szakaszokon már le is aszfaltozták. Iszonyatos porfelhőben autózunk. Ha jön velünk szembe egy autó, akkor még 2-3 percig annak a porát szívjuk.

8: 53. Katiban leállítanak a vámosok és beterelnek egy hivatalba. Maliban a vámvizsgálat nem az ország határain van, hanem Bamako előtt. Vidékre többé kevésbe bármit be lehet csempészni, de Bamakora, ami az ország legjelentősebb piaca nagyon vigyáznak. Majd fél órát vacakolnak a papírjainkkal, míg elengednek.

9: 48 Megérkezünk Bamakoba. A belvárosban ismét kidurran a bal első kerék. Úgy döntöttem, hogy ez az a történelmi pillanat, amikor búcsút veszek Idomutól és Meyintől, akik amúgy is sietnek vissza. Januárban találkozunk Mauritániában.

Welcome to Bamako


14: 00 Fogadnak a Belügy Minisztériumban. Sikerült magamból egy zuhany és némi vegyi áru segítségével kultúrált európai embert varázsolni. Az ünneplőm is kivasalták a szállodában. Komoly feladat vár rám. Míg Mauritániában egy boríték és három kiló méz megoldotta a B2 engedélyezését, addig itt a BM Rally Bizottságát kell meggyőznöm, hogy a Budapest-Bamako miért jó Malinak. A helyi törvény szerint, ha egyszerre 5 autónál több érkezik az országba az már rallynak számít. A rallyt pedig csak a BM Rally Bizottsága hagyhatja jóvá.

15: 35 Kijövök a bizottsági ülésről. Eléggé megfingattak. Ketten támogatták nagyon a Budapest-Bamakot, a maradék 28 pedig viszonylag ellenséges volt. Van egy Magyarországon képzett bamakoi barátom Pat, aki szerint két fajta ember van a világon: vannak a hülyék, meg a "geszik" (geci). Azt nem sikerült eldöntenem, hogy a 28 emberből hány volt a hülye és hány volt "geszi". De szerintem volt közte sok, aki mindkettő szerepét tökéletesen betöltötte. Az egyik kérdés az volt, hogy miként tudom garantálni, hogy a Budapest-Bamako résztvevői nem dobálnak el konzerves dobozokat. A logikus válasz erre ez lett volna: "Uram, az Önök országában egyetlen nyilvános hulladékgyűjtőt nem állítottak még fel és mindenki minden szemetet eldob az utcán. Akkor Ön most ezt a kérdést milyen minőségében teszi fel, mint hülye vagy mint geszi?"

21:15 Ismét lázas vagyok. Köhögök és gyengén érzem magam. De nem baj. A hotel 5 csillaga kárpótol minden bajomért. Jó éjszakát műholdas TV! Jó éjszakát room service! Jó éjszakát Bamako!
2006. Október 24.

7: 12. A portán Mali TV reggeli híradójában a véres budapesti események vezetik a nemzetközi híreket.

7: 20. Reggeli: vajas lekváros kenyér és neszkávé. Tegnap délután Idomu még elvitte a gumikat egy profi gumiszerelőhöz, aki megcsinálta rendesen őket.

Bozót taxi


7: 45 Kigurulunk és irány Diamou, Bafulabe, Manantali, Kita és Bamako. A Kayes-Kita szakasz lesz a Budapest-Bamako utolsó nehéz napja. Lehet, hogy ez lesz a legnehezebb. Nagyon kemény lesz a navigációs része. A térképek nem igen jelzik az utakat, a GPS is megbízhatatlan térkép szempontjából.

A sziklás szakaszokon eltűnik az út.


9: 00. A Szenegál partján haladunk egész reggel. Gyönyörű a táj. A pálmafák, a folyó és az apró nádfedeles kunyhók feledtetik az elmúlt napok viszontagságait. Az autó is jól bírja.
A Szenegál egyik mellékága



9: 45 Egy festői folyómederben Idomu és Meyin megállnak imádkozni. Talán az ima segít, mert a medret követő sziklás emelkedőn nem esik szét az autó. Az út eltűnik. Sziklás buckákon pattogunk föl és le. A Trabantoknak nem lesz jó ez a szakasz.

Allah, oltalmazd és védd abroncsainkat!


11: 24 Egy közel 15 méteres szakaszon az út mindkét oldalán ég a bozót. Kikerülni nem lehet. Áthajtunk a bozóttűz közepén. Meleg helyzet volt.

13: 33 Egy lejtőn lefele az autó kormányozhatatlanná válik. Bármerre is tekeri Idomu a kormányt, az autó leginkább balra akar menni. Megállunk. Gáz van. Bafoulabétól már csak 3.5 kilométerre vagyunk. Gyalog indulok el a város fele szerelőért.

14:20. A 40 fokos melegben a tűző napon gyalogolok a kietlen szavannán. Bafoulabéban mindenki úgy néz rám, mintha legalább is egy UFOval landoltam volna és hat fejem lenne. Mire megtalálom a szerelőt addigra Idoumuéknak is sikerült magukat bevontatni valakivel. Kezdődik a szokásos táncrend. Szőnyeg elő. Tea. Ücsörgés. Várakozás.

15:50 Valami komoly gáz lehet a kocsival, mert a szerelő nagyon rázza a fejét.

17:30. Az autószerelőnek négy felesége és legalább 20 gyereke van. Minden feleség külön kunyhóban lakik a komplexumban. A gyerekek hazaérnek az iskolából. Minden ház előtt apró nyílt lángon rotyog a vacsora.

Maliban a lakosság fele 16 éven aluli


17:55. Spontán bűvész műsort tartok a gyerekeknek. Tátott szájjal figyelik, hogy miként változik a sárga zsebkendő pirossá.

Az afrikai gyerekeknél nincs hálásabb közönség.


18:35. Hat órai munka után kész a járgány és mehetünk tovább. Egész este kell vezetnünk, hogy beérjünk Kitába.

18: 42. A mahinai vasúti hídon szeljük át a Szenegál folyót. A híd sajátossága, hogy a sínpárok közé befér az egyik kerék a másik kerék, pedig a síneken kívül kell, hogy menjen. A hídon osztoznak biciklisek, kézikocsik, állatok, emberek és naponta egyszer a Dakar Expressz.

20: 15 Nincs szörnyűbb dolog, mint Afrikában éjszaka földúton vezetni. Mindig arra gondolok, hogy emiatt a hihetetlen sötétség miatt hívják ezt a helyet fekete Afrikának. Nem látni soha sehol semmit. Afrika lángjai elvétve lobognak csak a falvakban. Itt-ott egy bozót tűz vagy szentjános bogár hoz fényt az éjszakába. Nyeljük a port és próbálunk látni valamit. Hosszú lesz még az éjszaka.
2006. október 23.

7:00 Süt a nap. Idomu és Meyin imádkoznak. Megáll mellettünk egy motoros és elmagyarázza, hogy ma ünnep van és nem nagyon fog erre jönni senki egy jó darabig.

Nincs több pótkerék


10:46 Olyan 30-35 fok lehet. Elfogy az utolsó korty vizünk. Idomunak van még két 10 literes kannában valamiféle vize, de a kanna alja algás is meg koszos, úgyhogy abból én nem innék. Az út az abszolút mélypontjára ér. Kezdek komolyan parázni. Készülök a vérhasra. Nincs más megoldás. Az algás vízből kell majd innom ha még sokáig itt kell lennünk.

11:15 Megérkezik az a Mauritán teherató, amelyet tegnap is láttunk. Van náluk gumijavító holmi. Nekilátnak megfoltozni a gumikat. "Európában mindent eldobnak. Mi mindent megszerelünk és átalakítunk" -magyaráz büszkén Idomu.

11:20. A teherautó sofőr rabszolgája nekilát a gumiknak. Meyin a teherautó kabinjában kemping gázon teát főz. A teát egy olajos flakonból átalakított tálcán szervírozzák. Itt tényleg mindent átalakítanak.

Olajos flakonból tálca


12:45. Minden rendben. Mehetünk tovább. A Forma 1-ben 8 másodperc alatt lecserélnek négy kereket. Nekünk egyet sikerül 16 óra 45 perc alatt. :)

13: 20. Újabb defekt.

Kerékcsere egy baobab fa árnyékában

14: 25 Megérkezünk Kayesbe. Mali egyik legnagyobb városában vagyunk. Semmire nem vágyom úgy, mint egy tál meleg ételre és egy zuhanyra. Zuhany van csak víz nincs benne. Egy srác felhoz két vödör vizet. Room servicből sült halat rendelek, krumplival. Zuhany. Hal. Pommes frites. Az élet nem is lehetne szebb.

20:00 Idomu a tavalyi Dakaron és a Budapest-Bamakon készült fotóit mutogatja.
Hotel Du Rail - Kayes
2006. október 22.

Reggel 8:25 Kisebb krízissel kezdődik a nap. Joudu bejelenti, hogy nem vezet többet. Túl nehéz utakra viszem be, meg amúgy is ma este van Ramadan vége. Ő hazamegy, mert a családjával akar lenni. Ha nem tetszik beszéljek a főnökével. Az anyagi kár: két napnyi autóbérlet és legalább 6O liter gázolaj. Welcome to Africa!

HOTEL AFRIKA: A konyha


Rövid telefonálgatás és szervezés után új barátom Idomu megígéri, hogy 400 Euróért szerez egy Toyota Landcruiser pickupot és ha nem találunk sofőrt, akkor ő maga levisz Bamakoig.

11: 20. Készen is állunk az útra. Idomu, Meyin és egy 1822-es évjáratú Toyota Landcruiser Pickup. Meyint, Idomu csak az inaskanét emlegeti, de szerintem a rabszolgája. Mauritániában még ma is gyakori, hogy a világosabb bőrű mórok fekete rabszolgákat tartanak.

GARALLA: Az egyik falu, amit örökbe lehet fogadni az idei Bamakon.


Száguldunk azon az úton, ami a Budapest-Bamako legnehezebb szakasza lesz navigációs szempontból. A tavalyi Dakaron is itt estek ki a legtöbben.

Száguldunk Maliba. Meyin nyeli a homokot. VIDEO


14: 25 Átkelünk a Mali-Mauritán határon. Az élet szép. Határőrök sehol. John Lennon boldog lenne. Imagine no borders. No határőrs too.

Az utolsó Mauritán ház.


15: 42 Az első defekt. Egy kiszáradt folyómederben kimegy a bal első kerekünk. Meyin lepattan a platóról és teszi a dolgát. Idomu kiteríti a szőnyegét és pihen. Én pedig újabb megtalálandó pontokat festek fel egy távoli sziklára. Találok két barátságos touareget, akik hajlandók pózolni egy-két promóciós reklámfotóra egy macis mézért.



16: 20 Robogunk tovább. Párszor elhagyjuk a letaposott utat, és nem tudjuk, hol vagyunk. Perceken belül ismét megtaláljuk, hogy merre kell menni.

Auru az első nagyobb Mali település


2O: 24 Sötét van. Én vezetek. Az átlag sebességünk 2Okm/h. Iszonyú az út. Néha sziklás. Néha homokos. Néha bakhátas. Néha köves folyómedreken kell átérnünk. A dolgokat nehezíti, hogy 3-4 percenként kialszik az autó fényszórója. Idomu nyugodt. Meyin hátul inhalálja a port. Psssssssszzzzzzzzzzzzzzz! Ez a bal első volt ismét. Nincs több pótkerekünk.

2O: 30 35 kilométerre vagyunk a mai célponttól Kayestól. Túl messze ahhoz, hogy begyalogoljunk. Viszont közel, hogy valaki bemenjen a legközelebbi autóval és szerezzen egy gumiszerelőt. "Nincs semmi gond. Majd megvárjuk a következő autót és megkérjük, hogy vigye be valamelyikünket Kayesba" - érvel a maga nyugodtságával Idomu.

20: 35 Idomu és Meyin kiterítik a szőnyegüket az autó mellé és lefekszenek. Én figyelem a látóhatárt, hogy hátha meglátom az első közeledő autó fényét.

22: 45 Lefekszem az autó üléseire keresztbe. Hatalmas ízeltlábúak repkednek körülöttem.

23: 00 Hiénák hangjára riadok. "Nem kell aggódni. Ezek messze vannak" - nyugtat Idom.

23: 15 Idom és Meyin egy hirtelen mozdulattal felpattannak a szőnyegről, és riadtan próbálják a zseblámpájukkal bevilágítani a közeli bokrokat. Hiéna. "Hú, ez itt lehet valahol 50-100 méterre" - mondja most már a kissé idegesebb Idomu. Pár percnyi csend után elmagyarázza, hogy valószínű egy hiéna gyerek elvesztette az anyukáját.

24: 00 Három és fél órája a szomorú hiéna gyereken kívül nem járt erre a kutya sem. Álmos vagyok. Piszkos vagyok. Nem birok az első két ülésen keresztbe aludni. Kurvára nyomja a hátam a sebváltó. Lefekszem a platóra. Jó éjszakát bozót! Jó éjszakát hiénák! Jó éjszakát ízeltlábúak!
.
2006. Október 21

Érdemes megfigyelni a jármű szélvédőjét



Tonhal. Kenyér. Víz. Ismét. Kockasajt. Teázni majd valahol menetközben. Kaedinél véget ér a beton. Itt-ott még a földút is véget ér. A folyómedrek még nem száradtak ki mindenhol. Az esős évszak csak néhány hete ért véget.

Joudu a hamarosan híres HAJRÁ MAGYAROK tábla előtt


Tavaly emlékszem éjjel tettük meg ezt a szakaszt és igen félelmetes volt. Most kicsit barátságosabb a táj. Jodou megpróbál többször jelezni, hogy ma már Kifában akar lenni és annak ellenére, hogy 5 napra béreltem az autót ő holnap reggel haza akar menni. A Ramadan vége olyan nagy jelentőségű családi ünnep, mint nálunk a karácsony.

Minden járműnek kötelező felszerelése a kecske


Műszakin átment. Megvan a kecske.


Az Mbout-Kankossa útvonalat nem akarja Soufai szoroson át megtenni.
"Oda nem vagyok hajlandó menni. Az túlságosan nehéz." -magyarázza.
Tudom. Januárban ott keltünk át. Elég félelmetes szakasz volt.

Kecskék a hídon- videó


Selibaby és Artemou fele megyünk délre. Tíz óra után már elviselhetetlen a hőség. A napon olyan 40 fok van. Az árnyékban tűrhetőbb. Tachottnál letérünk az útról és irány a bozót.

Háttérben a vacsora


Délután 5-kor érünk Kankossába. A napi böjtnek, amit nem igen tart Joudu itt vet véget. Levágnak egy kecskét, amin még hat másik ember osztozik. Utána tea.
2006. Október 20.

Reggeli: tonhal konzerv, kockasajt és kenyér. Kötelező teázás a boltban. Mauritániában a tea az egy félórás ceremónia. Nagyon sok kínai zöld teát főznek nagyon sok cukorral és kevés vízzel. Miért is használnának sok vizet a Szaharában? Többször kitöltik a pohárba jó magasról, majd visszacsorgatják a teáskannába. Olyan, mint ha csak pancsolnának vele egy darabig. Mikor eleget locsolták pohárból kannába, kannából pohárba, cseberből vederbe, akkor fel lehet hörpinteni egy kis feles pohárból. Majd ugyanezt megismétlik kétszer. A három csésze tea Mohamed prófétához és a hármas szám kiemelt iszlám szerepéhez vezethető vissza.

A teáért nem kellett fizetni. A szállás 1O Euró volt. GPS koordinátákat jegyzetelek. Írom a track-et. A helyiek mindenütt ámulattal bámulják a festékszórót, és nem bánják a furcsa kék számokat. Délelőtt 11-re érünk a Nouamgharba a Nemzeti Park kijáratához. Itt elkérem a januári apály, dagály adatokat. Sajnos most dagály van. Három órát kell várnunk, míg tovább mehetünk. Joudut, a sofőrt ez egy percig sem aggasztja. Örül, ha nem kell melózni, meg amúgy is laknak rokonai itt.

Beülünk a rokonok sátrába. Elő a teáskanna. Négy nő és két pasi ül a sátorban. Mindenki örül, hogy Joudu itt van. Rám furcsán néznek, de barátságosak, mint mindenki Mauritániában. Tea után két erős férfi becipel egy hatalmas pokrócot, amiben szemmel láthatólag valami nehéz dolog lapul. Talán egy hulla vagy egy döglött kecske. Nem. Homok.

Kézzel kilapátolják a homokot. Egy hosszúkás dombot formálnak belőle, majd a legöregebb asszonyság gondosan párhuzamos csíkokat húz a dombon keresztbe. Mikor az egyik oldalra köveket rak és a másikra, pedig pálcikákat dugdos nyilvánvalóvá válik, hogy most a társasjátékot pakolták ki. Pálcák, kavicsok és homok. Mi más is lehetne a sivatagban egy társas? Hat bambusz rúd a dobókocka. A bambusz pálcáknak festett és festetlen oldala van. Bedobják a rudakat a sátor közepére, és ahány pálca esik a festett felére annyit léphet a pálcák vagy a kövek csapata. Tíz percet bámulom bambán a játékot. A Ki nevet a végén helyi változatát élvezettel játsszák. Rém unalmas.

Ki nevet a végén maurtián style


Elmegyek mászkálni. Két és fél óra múlva még mindig tart a játék. A faluban mindenki az árnyékban ücsörög. Ha az ülés és a semmittevés olimpiai sportág lenne Mauritánia jó esélyekkel indulna az aranyért. Délután 2 kor végre elindulhatunk. Előtte még megpróbálnak eladni nekem egy 22 éves lányt 3OOO Euróért. "Nagyon jó feleség lesz" - mondja a lány apja. Rettentően unatkozom, úgyhogy elkezdek alkudozni. 2OOO Euróig lementünk és azt mondtam, hogy még gondolkodom rajta.

Megér ez a lány 2OOO Eurot?


A sofőr egyik unokatesóját bevisszük a fővárosba. Nouakchottban rájövök, hogy Jodounak valamilyen kényszeres betegsége van. Kényszeres autópucoló és tankoló. A tank mindig tele kell, hogy legyen valamint a két 6O literes kanna is a platón, de az is lehet, hogy így akar magának az út végén egy 6O-7Ol gázolajat lenyúlni. Lemosatja az autót annak ellenére, hogy egy pár napi homokozás még előttünk van. Erre már nincs logikus magyarázat. Este Bogueban térünk nyugovóra. Szálloda rémes. Hatalmas ízeltlábúak vannak a szobában is és a fürdőszobában is. Víz csak csepereg a zuhanyból. A zuhanytálcában két mutáns, szteroidos sáska alszik. Jóéjt!
2006. október 19.

A repülő tele volt. Tök jól esett, hogy összefutottam egy lánnyal a párizsi gépen, aki benevezett, és már izgatottan várja a januárt. Hosszasan dumáltunk Afrikáról, Marokkóról, no meg a Budapest-Bamakoról.

Nouakchott az égből mindig olyan, mint ha Moss Isley-ba érkeznék vagy legalább is valami sci-fi díszletében landolnánk. A város legmagasabb épülete 5 emeletes. Itt működik az ország 3 liftjéből az egyik. Helyi fixerem (fixer = kavarógép, aki mindent elintéz, mindenkit ismer és mindenhova bejáratos), Hamdi már a repülőtéren vár a sivatag hajójával, (Toyota Hilux) és a sofőrrel. A reptérről egyből az Idegenforgalmi Minisztériumba hajtunk.

Helyi tárgyaló partnerem régi ismerős. Szívélyes csevegés, udvariassági formulák, rövid prezentáció az idei futamról és a tervekről. Sokat fejlődött az iroda. Tavaly ilyenkor az államtitkár úr irodájában két hithű és kellőképp büdös muzulmán asszisztens szunyókált a kanapén, míg mi tárgyaltunk. A patinás izzadság szag a régi. Ramadankor, amikor mindenki böjtöl egész nap pihennek, alszanak az emberek és egész nap nem zuhanyozhatnak. Egy órát dumálunk. Barátságunk jeléül átadtam neki 3 kilogramm Tesco gazdaságos magyar akácmézet és egy Budapest-Bamako borítékot, ami ilyen nagy embereknek kijár.

Nem tudom, hogy miért, de a méznek mindig nagyon örülnek. Először azt gondoltam, hogy itt nem lehet mézet kapni. Viszonylag elfogadható áron 6 fajta francia mézet is lehetett kapni az egyik szupermarketben. Találkoztam egy szálloda tulajdonossal, majd irány a Szahara sűrűje.

A Banc D'Arguin Nemzeti Park a ma esti cél. Beesteledik mire elérjük a park bejáratát. A sötétben felveszünk két nőt egy csecsemővel. Iwikbe mennek. Mi pedig Ten Allulba. Ten Allul fontos tájékozódási pont a B2 Szaharai szakaszán. Ez egy nagyon szakadt kis halászfalu a tenger partján. Nem lehet több mint 8O lakosa. Áram nincs. Vezetékes víz nincs. Viszont nagyon kellemetlen halszag van. A falu szélén árválkodik egy kis "vendég sátor". A boltos hoz nekem egy nagy műanyag szőnyeget és egy vékony laticel matracot. Itt fogunk ma éjszakázni. A sofőr még átmegy Iwikbe. A lányaimtól még otthon elkapott megfázásom nem enyhül. Lázasan fekszem le, köhögök és parázok, hogy a nyitott sátorba ne jöjjön be túl sok skorpió.