2006. Október 24.

7: 12. A portán Mali TV reggeli híradójában a véres budapesti események vezetik a nemzetközi híreket.

7: 20. Reggeli: vajas lekváros kenyér és neszkávé. Tegnap délután Idomu még elvitte a gumikat egy profi gumiszerelőhöz, aki megcsinálta rendesen őket.

Bozót taxi

7: 45 Kigurulunk és irány Diamou, Bafulabe, Manantali, Kita és Bamako. A Kayes-Kita szakasz lesz a Budapest-Bamako utolsó nehéz napja. Lehet, hogy ez lesz a legnehezebb. Nagyon kemény lesz a navigációs része. A térképek nem igen jelzik az utakat, a GPS is megbízhatatlan térkép szempontjából.

A sziklás szakaszokon eltűnik az út.

9: 00. A Szenegál partján haladunk egész reggel. Gyönyörű a táj. A pálmafák, a folyó és az apró nádfedeles kunyhók feledtetik az elmúlt napok viszontagságait. Az autó is jól bírja.
A Szenegál egyik mellékága


9: 45 Egy festői folyómederben Idomu és Meyin megállnak imádkozni. Talán az ima segít, mert a medret követő sziklás emelkedőn nem esik szét az autó. Az út eltűnik. Sziklás buckákon pattogunk föl és le. A Trabantoknak nem lesz jó ez a szakasz.

Allah, oltalmazd és védd abroncsainkat!

11: 24 Egy közel 15 méteres szakaszon az út mindkét oldalán ég a bozót. Kikerülni nem lehet. Áthajtunk a bozóttűz közepén. Meleg helyzet volt.

13: 33 Egy lejtőn lefele az autó kormányozhatatlanná válik. Bármerre is tekeri Idomu a kormányt, az autó leginkább balra akar menni. Megállunk. Gáz van. Bafoulabétól már csak 3.5 kilométerre vagyunk. Gyalog indulok el a város fele szerelőért.

14:20. A 40 fokos melegben a tűző napon gyalogolok a kietlen szavannán. Bafoulabéban mindenki úgy néz rám, mintha legalább is egy UFOval landoltam volna és hat fejem lenne. Mire megtalálom a szerelőt addigra Idoumuéknak is sikerült magukat bevontatni valakivel. Kezdődik a szokásos táncrend. Szőnyeg elő. Tea. Ücsörgés. Várakozás.

15:50 Valami komoly gáz lehet a kocsival, mert a szerelő nagyon rázza a fejét.

17:30. Az autószerelőnek négy felesége és legalább 20 gyereke van. Minden feleség külön kunyhóban lakik a komplexumban. A gyerekek hazaérnek az iskolából. Minden ház előtt apró nyílt lángon rotyog a vacsora.

Maliban a lakosság fele 16 éven aluli

17:55. Spontán bűvész műsort tartok a gyerekeknek. Tátott szájjal figyelik, hogy miként változik a sárga zsebkendő pirossá.

Az afrikai gyerekeknél nincs hálásabb közönség.

18:35. Hat órai munka után kész a járgány és mehetünk tovább. Egész este kell vezetnünk, hogy beérjünk Kitába.

18: 42. A mahinai vasúti hídon szeljük át a Szenegál folyót. A híd sajátossága, hogy a sínpárok közé befér az egyik kerék a másik kerék, pedig a síneken kívül kell, hogy menjen. A hídon osztoznak biciklisek, kézikocsik, állatok, emberek és naponta egyszer a Dakar Expressz.

20: 15 Nincs szörnyűbb dolog, mint Afrikában éjszaka földúton vezetni. Mindig arra gondolok, hogy emiatt a hihetetlen sötétség miatt hívják ezt a helyet fekete Afrikának. Nem látni soha sehol semmit. Afrika lángjai elvétve lobognak csak a falvakban. Itt-ott egy bozót tűz vagy szentjános bogár hoz fényt az éjszakába. Nyeljük a port és próbálunk látni valamit. Hosszú lesz még az éjszaka.