Reggel 8:25 Kisebb krízissel kezdődik a nap. Joudu bejelenti, hogy nem vezet többet. Túl nehéz utakra viszem be, meg amúgy is ma este van Ramadan vége. Ő hazamegy, mert a családjával akar lenni. Ha nem tetszik beszéljek a főnökével. Az anyagi kár: két napnyi autóbérlet és legalább 6O liter gázolaj. Welcome to Africa!
Rövid telefonálgatás és szervezés után új barátom Idomu megígéri, hogy 400 Euróért szerez egy Toyota Landcruiser pickupot és ha nem találunk sofőrt, akkor ő maga levisz Bamakoig.
11: 20. Készen is állunk az útra. Idomu, Meyin és egy 1822-es évjáratú Toyota Landcruiser Pickup. Meyint, Idomu csak az inaskanét emlegeti, de szerintem a rabszolgája. Mauritániában még ma is gyakori, hogy a világosabb bőrű mórok fekete rabszolgákat tartanak.
Száguldunk azon az úton, ami a Budapest-Bamako legnehezebb szakasza lesz navigációs szempontból. A tavalyi Dakaron is itt estek ki a legtöbben.
14: 25 Átkelünk a Mali-Mauritán határon. Az élet szép. Határőrök sehol. John Lennon boldog lenne. Imagine no borders. No határőrs too.
15: 42 Az első defekt. Egy kiszáradt folyómederben kimegy a bal első kerekünk. Meyin lepattan a platóról és teszi a dolgát. Idomu kiteríti a szőnyegét és pihen. Én pedig újabb megtalálandó pontokat festek fel egy távoli sziklára. Találok két barátságos touareget, akik hajlandók pózolni egy-két promóciós reklámfotóra egy macis mézért.
16: 20 Robogunk tovább. Párszor elhagyjuk a letaposott utat, és nem tudjuk, hol vagyunk. Perceken belül ismét megtaláljuk, hogy merre kell menni.
2O: 24 Sötét van. Én vezetek. Az átlag sebességünk 2Okm/h. Iszonyú az út. Néha sziklás. Néha homokos. Néha bakhátas. Néha köves folyómedreken kell átérnünk. A dolgokat nehezíti, hogy 3-4 percenként kialszik az autó fényszórója. Idomu nyugodt. Meyin hátul inhalálja a port. Psssssssszzzzzzzzzzzzzzz! Ez a bal első volt ismét. Nincs több pótkerekünk.
2O: 30 35 kilométerre vagyunk a mai célponttól Kayestól. Túl messze ahhoz, hogy begyalogoljunk. Viszont közel, hogy valaki bemenjen a legközelebbi autóval és szerezzen egy gumiszerelőt. "Nincs semmi gond. Majd megvárjuk a következő autót és megkérjük, hogy vigye be valamelyikünket Kayesba" - érvel a maga nyugodtságával Idomu.
20: 35 Idomu és Meyin kiterítik a szőnyegüket az autó mellé és lefekszenek. Én figyelem a látóhatárt, hogy hátha meglátom az első közeledő autó fényét.
22: 45 Lefekszem az autó üléseire keresztbe. Hatalmas ízeltlábúak repkednek körülöttem.
23: 00 Hiénák hangjára riadok. "Nem kell aggódni. Ezek messze vannak" - nyugtat Idom.
23: 15 Idom és Meyin egy hirtelen mozdulattal felpattannak a szőnyegről, és riadtan próbálják a zseblámpájukkal bevilágítani a közeli bokrokat. Hiéna. "Hú, ez itt lehet valahol 50-100 méterre" - mondja most már a kissé idegesebb Idomu. Pár percnyi csend után elmagyarázza, hogy valószínű egy hiéna gyerek elvesztette az anyukáját.
24: 00 Három és fél órája a szomorú hiéna gyereken kívül nem járt erre a kutya sem. Álmos vagyok. Piszkos vagyok. Nem birok az első két ülésen keresztbe aludni. Kurvára nyomja a hátam a sebváltó. Lefekszem a platóra. Jó éjszakát bozót! Jó éjszakát hiénák! Jó éjszakát ízeltlábúak!
.
No comments:
Post a Comment