2006. október 19.

A repülő tele volt. Tök jól esett, hogy összefutottam egy lánnyal a párizsi gépen, aki benevezett, és már izgatottan várja a januárt. Hosszasan dumáltunk Afrikáról, Marokkóról, no meg a Budapest-Bamakoról.

Nouakchott az égből mindig olyan, mint ha Moss Isley-ba érkeznék vagy legalább is valami sci-fi díszletében landolnánk. A város legmagasabb épülete 5 emeletes. Itt működik az ország 3 liftjéből az egyik. Helyi fixerem (fixer = kavarógép, aki mindent elintéz, mindenkit ismer és mindenhova bejáratos), Hamdi már a repülőtéren vár a sivatag hajójával, (Toyota Hilux) és a sofőrrel. A reptérről egyből az Idegenforgalmi Minisztériumba hajtunk.

Helyi tárgyaló partnerem régi ismerős. Szívélyes csevegés, udvariassági formulák, rövid prezentáció az idei futamról és a tervekről. Sokat fejlődött az iroda. Tavaly ilyenkor az államtitkár úr irodájában két hithű és kellőképp büdös muzulmán asszisztens szunyókált a kanapén, míg mi tárgyaltunk. A patinás izzadság szag a régi. Ramadankor, amikor mindenki böjtöl egész nap pihennek, alszanak az emberek és egész nap nem zuhanyozhatnak. Egy órát dumálunk. Barátságunk jeléül átadtam neki 3 kilogramm Tesco gazdaságos magyar akácmézet és egy Budapest-Bamako borítékot, ami ilyen nagy embereknek kijár.

Nem tudom, hogy miért, de a méznek mindig nagyon örülnek. Először azt gondoltam, hogy itt nem lehet mézet kapni. Viszonylag elfogadható áron 6 fajta francia mézet is lehetett kapni az egyik szupermarketben. Találkoztam egy szálloda tulajdonossal, majd irány a Szahara sűrűje.

A Banc D'Arguin Nemzeti Park a ma esti cél. Beesteledik mire elérjük a park bejáratát. A sötétben felveszünk két nőt egy csecsemővel. Iwikbe mennek. Mi pedig Ten Allulba. Ten Allul fontos tájékozódási pont a B2 Szaharai szakaszán. Ez egy nagyon szakadt kis halászfalu a tenger partján. Nem lehet több mint 8O lakosa. Áram nincs. Vezetékes víz nincs. Viszont nagyon kellemetlen halszag van. A falu szélén árválkodik egy kis "vendég sátor". A boltos hoz nekem egy nagy műanyag szőnyeget és egy vékony laticel matracot. Itt fogunk ma éjszakázni. A sofőr még átmegy Iwikbe. A lányaimtól még otthon elkapott megfázásom nem enyhül. Lázasan fekszem le, köhögök és parázok, hogy a nyitott sátorba ne jöjjön be túl sok skorpió.