Reggeli: tonhal konzerv, kockasajt és kenyér. Kötelező teázás a boltban. Mauritániában a tea az egy félórás ceremónia. Nagyon sok kínai zöld teát főznek nagyon sok cukorral és kevés vízzel. Miért is használnának sok vizet a Szaharában? Többször kitöltik a pohárba jó magasról, majd visszacsorgatják a teáskannába. Olyan, mint ha csak pancsolnának vele egy darabig. Mikor eleget locsolták pohárból kannába, kannából pohárba, cseberből vederbe, akkor fel lehet hörpinteni egy kis feles pohárból. Majd ugyanezt megismétlik kétszer. A három csésze tea Mohamed prófétához és a hármas szám kiemelt iszlám szerepéhez vezethető vissza.
A teáért nem kellett fizetni. A szállás 1O Euró volt. GPS koordinátákat jegyzetelek. Írom a track-et. A helyiek mindenütt ámulattal bámulják a festékszórót, és nem bánják a furcsa kék számokat. Délelőtt 11-re érünk a Nouamgharba a Nemzeti Park kijáratához. Itt elkérem a januári apály, dagály adatokat. Sajnos most dagály van. Három órát kell várnunk, míg tovább mehetünk. Joudut, a sofőrt ez egy percig sem aggasztja. Örül, ha nem kell melózni, meg amúgy is laknak rokonai itt.
Beülünk a rokonok sátrába. Elő a teáskanna. Négy nő és két pasi ül a sátorban. Mindenki örül, hogy Joudu itt van. Rám furcsán néznek, de barátságosak, mint mindenki Mauritániában. Tea után két erős férfi becipel egy hatalmas pokrócot, amiben szemmel láthatólag valami nehéz dolog lapul. Talán egy hulla vagy egy döglött kecske. Nem. Homok.
Kézzel kilapátolják a homokot. Egy hosszúkás dombot formálnak belőle, majd a legöregebb asszonyság gondosan párhuzamos csíkokat húz a dombon keresztbe. Mikor az egyik oldalra köveket rak és a másikra, pedig pálcikákat dugdos nyilvánvalóvá válik, hogy most a társasjátékot pakolták ki. Pálcák, kavicsok és homok. Mi más is lehetne a sivatagban egy társas? Hat bambusz rúd a dobókocka. A bambusz pálcáknak festett és festetlen oldala van. Bedobják a rudakat a sátor közepére, és ahány pálca esik a festett felére annyit léphet a pálcák vagy a kövek csapata. Tíz percet bámulom bambán a játékot. A Ki nevet a végén helyi változatát élvezettel játsszák. Rém unalmas.
Elmegyek mászkálni. Két és fél óra múlva még mindig tart a játék. A faluban mindenki az árnyékban ücsörög. Ha az ülés és a semmittevés olimpiai sportág lenne Mauritánia jó esélyekkel indulna az aranyért. Délután 2 kor végre elindulhatunk. Előtte még megpróbálnak eladni nekem egy 22 éves lányt 3OOO Euróért. "Nagyon jó feleség lesz" - mondja a lány apja. Rettentően unatkozom, úgyhogy elkezdek alkudozni. 2OOO Euróig lementünk és azt mondtam, hogy még gondolkodom rajta.
A sofőr egyik unokatesóját bevisszük a fővárosba. Nouakchottban rájövök, hogy Jodounak valamilyen kényszeres betegsége van. Kényszeres autópucoló és tankoló. A tank mindig tele kell, hogy legyen valamint a két 6O literes kanna is a platón, de az is lehet, hogy így akar magának az út végén egy 6O-7Ol gázolajat lenyúlni. Lemosatja az autót annak ellenére, hogy egy pár napi homokozás még előttünk van. Erre már nincs logikus magyarázat. Este Bogueban térünk nyugovóra. Szálloda rémes. Hatalmas ízeltlábúak vannak a szobában is és a fürdőszobában is. Víz csak csepereg a zuhanyból. A zuhanytálcában két mutáns, szteroidos sáska alszik. Jóéjt!
No comments:
Post a Comment