Tonhal. Kenyér. Víz. Ismét. Kockasajt. Teázni majd valahol menetközben. Kaedinél véget ér a beton. Itt-ott még a földút is véget ér. A folyómedrek még nem száradtak ki mindenhol. Az esős évszak csak néhány hete ért véget.
Tavaly emlékszem éjjel tettük meg ezt a szakaszt és igen félelmetes volt. Most kicsit barátságosabb a táj. Jodou megpróbál többször jelezni, hogy ma már Kifában akar lenni és annak ellenére, hogy 5 napra béreltem az autót ő holnap reggel haza akar menni. A Ramadan vége olyan nagy jelentőségű családi ünnep, mint nálunk a karácsony.
Az Mbout-Kankossa útvonalat nem akarja Soufai szoroson át megtenni.
"Oda nem vagyok hajlandó menni. Az túlságosan nehéz." -magyarázza.
Tudom. Januárban ott keltünk át. Elég félelmetes szakasz volt.
Selibaby és Artemou fele megyünk délre. Tíz óra után már elviselhetetlen a hőség. A napon olyan 40 fok van. Az árnyékban tűrhetőbb. Tachottnál letérünk az útról és irány a bozót.
Délután 5-kor érünk Kankossába. A napi böjtnek, amit nem igen tart Joudu itt vet véget. Levágnak egy kecskét, amin még hat másik ember osztozik. Utána tea.
No comments:
Post a Comment