A 2008-as Budapest-Bamako egyre komolyabb és veszélyesebb dimenziókat ölt. Kész vagyunk a vízumok beszerzésével. Négyszáz útlevelet feldolgozni nem kis munka. Évi hôsiesen viselte. Ô utazott ki Genfbe a vízumokat bepecsételtetni. Hétfô reggel a mauritánok még benyögték, hogy kéne 400 darab sárgaláz oltókönyvet prezentálnunk, mert különben nincs vízum. Ekkor sikerült találni egy mauritán törzsôfönököt, aki abból a törzsbôl származik, ahonnan a nagykövet. Pár telefon és nem kellett a sárgaláz igazolás. Ez is egy pár flakon mézbe fog majd kerülni.
(A törzsôfnök segít)
Amikor már azt hidtük, hogy minden a legnagyobb rendben van és mindenkinek, minden vízuma meg van, akkor a genfi repülôtéri rendôrség úgy döntött, hogy a mi Évinket 400 db útlevéllel nem engedi fel a repülôre. Hiába volt nála konzulátusi igazolás, hiába avatkozott közbe a berni magyar követség, a svájci rendôr úgy döntött, hogy egy szôke kelet-európai lány egy számára ismeretlen afrikai ország ajánlásával ne utazzon ennyi útlevéllel.
Egy szó mint száz. Tegnap éjjel újabb intervenció és frentikus telefonálás és faxolás után, mint Táncsicsot börtönébôl kiszabadítottuk Évit. Vettünk neki egy új repjegyet és ma reggel kicsit táskás szemekkel, de itt van Budapesten. Ami még ennél is jobb hír, hogy az útlvelek is itt vannak.
No comments:
Post a Comment