Lassan kiürül a szervezetből az adrenalin, amely két kemény héten kersztül tartotta össze a testet. Először iszonyú fáradtság és kimerültség tör az emberre. Majd szép lassan kezd visszatérni a test és a lélek a dolgos hétköznapokba és a fogyasztói társadalom furcsa világába. Afrika után mindig nehéz a fejlett világba visszajönni. Ez afféle kultúrális jetlag.

Két hétig bokorban, homokban, autóban, benzinkút előtt, földön, koszban, IFA platón aludtunk, ettünk, ittunk és éltünk. Kurva jó esik a paplan, a villa, a tányér, a terített asztal, a meleg víz a zuhanyban és, hogy nem fújja be a szél a homokot az orromba.

Ebéd a bozótban. Tonhal konzerv dobozos módra

Az idei futam minden eddiginél keményebb volt. Sajnos sokan így is panaszkodtak, hogy túl light-os volt. A versenyzők keményebbet akarnak, a túra kategóriában indulók pedig könnyebb, lazább programra vágynak.


Sokan kérdezik, hogy hogy értékelem az idei Bamakot. A bamakoi szálloda mizériától eltekintve - ami egyébként engem is eléggé megviselt - maximális sikernek tartom. Senki nem sérült meg komolyabban. Senki nem halt meg. Nem volt terrortámadás. Az indulók (még a nyafogók is) jól érezték maguk. Újabb, nagy lépést tettünk a mauritán-magyar barátság bizarr ösvényén. A mali-magyar kapcsolatok is virágzanak és egyre több mali jótékénysági kezdeményezés profitál a Budapest-Bamakoból.