Két hétig bokorban, homokban, autóban, benzinkút előtt, földön, koszban, IFA platón aludtunk, ettünk, ittunk és éltünk. Kurva jó esik a paplan, a villa, a tányér, a terített asztal, a meleg víz a zuhanyban és, hogy nem fújja be a szél a homokot az orromba.

Az idei futam minden eddiginél keményebb volt. Sajnos sokan így is panaszkodtak, hogy túl light-os volt. A versenyzők keményebbet akarnak, a túra kategóriában indulók pedig könnyebb, lazább programra vágynak.
Sokan kérdezik, hogy hogy értékelem az idei Bamakot. A bamakoi szálloda mizériától eltekintve - ami egyébként engem is eléggé megviselt - maximális sikernek tartom. Senki nem sérült meg komolyabban. Senki nem halt meg. Nem volt terrortámadás. Az indulók (még a nyafogók is) jól érezték maguk. Újabb, nagy lépést tettünk a mauritán-magyar barátság bizarr ösvényén. A mali-magyar kapcsolatok is virágzanak és egyre több mali jótékénysági kezdeményezés profitál a Budapest-Bamakoból.
